2014. december 31., szerda

1009

We've also met with the Uzonyis. Mostly we chat about universities and studies.


Kind of cool coloring.

2014. december 30., kedd

1008

Then I spent New Year's Eve at BDR. Nothing special had happened, although I got his old glasses, which almost perfectly fit me.


Magic Mushroom.

2014. december 29., hétfő

1007

Then we bunched up with Klárinéni.


Miklós Radnóti.

2014. december 28., vasárnap

1006

The family visited Rékamikulás.


Herder.

2014. december 27., szombat

1005

A kopasz énekesnő - elemzés

A kopasz énekesnő az abszurd dráma műfajában az egyik legkiemelkedőbb mű a világirodalomban, Eugéne Ionesco talán legismertebb darabja. Ionescot ezzel az első darabjával a műfaj megalapítójaként is számon tartják. A mű 1950-es színpadra kerülése új dimenziót hozott be a színház világába, amely a meglepetésen és a nézők bevonásán alapult, és amiben a történetnek és a cselekménynek gyakorlatilag nincsen jelentősége. Ezek inkább csak teret adnak azoknak az abszurd jeleneteknek, melyeknek fontos jellemzője, hogy életidegenségük közepette is képesek felhívni a néző figyelmét a valóság abszurditására. Maga Ionesco állítólag egy angol nyelvkönyv példamondatait találta olyan mértékben abszurdnak, hogy ez arra ösztökélte, hogy felhívja a figyelmet egyes hétköznapi szituációk hasonló abszurditására. A kopasz énekesnőben is sok jelenet a szereplők és a témák uniformizálásán alapul, mely a mű alapján kiemelten az angolokra jellemző, és a komikum alapja is bizonyos elemek unos-untalan ismétlése.

Már az első jelenet elején megjelenik az abszurditás. Az idő inkonzisztenciája, az angol melléknév ismételt használata, sokszor értelmezhetetlen kontextusban. A téma az étkezési szokások. A párbeszéd Mr. és Mrs. Smith között zajlik, ami szintén a hétköznapiságra utal, hiszen a Smith az egyik leggyakoribb név Angliában, azaz a szereplőink bárkik lehetnének. A párbeszédben a férj passzív szerepet tölt be - csettint a nyelvével, ami életidegen, de hétköznapi helyzetben is elképzelhető, mint pl. hümmögés - amíg a feleség zavartalanul folytatja “monológját”. Amikor Mr. Smith az első értelmezhető választ adja, az is teljesen értelmetlen. Ezután a beszélgetés olyan asszociációk mentén folytatódik, melyek önmagukban értelmetlenek, de felismerhető bennük a hasonlóság valós helyzetekkel, amikor úgy beszélgetnek emberek, hogy egyikük sem tudja, hogy mi a célja a beszélgetésnek, csak a saját gondolataikat szajkózzák. A következő részben Bobby Watsonról kezdenek beszélni. Ebben a részben is számos ellentmondást találhatunk, de a hangsúly azon van, hogy miközben különböző emberekről beszélnek, mindenkit Bobby Watsonnak hívnak. A nevet több tucatszor ismétlik ebben a részben, ami önmagában is komikus és abszurd. Ez arra utal, hogy amikor ilyen harmadik személyekről beszélnek emberek, általában nem követi senki, hogy kiről is van szó, de nem is számít. A fontos az, hogy maga a csevegés aktusa fennmaradhasson. Miközben mindenki érezheti, hogy most valamit megtudott, még sincs semmi jelentősége az elhangzottaknak. A jelenet végén egy ostoba, tipikusan házaspári összeveszést mutat be Ionesco, amiben megjelenik ezeknek a veszekedéseknek az irracionalitása, valamint a nemi szerepek felbomlása. Az összeveszést egészen hirtelen kibékülés követi, ami ráadásul egy ezidáig szokatlan stílusban történik.

A második jelenetben belép Mary a szolgálólány, aki először is szerepéből kilépve bemutatkozik a közönségnek, amit láthatólag Smithék is hallanak, hiszen ezután elismétlik, hogy mit csinált. Aztán Mary hangos nevetésben kitörve elmondja, vett egy bilit. Az abszurd dráma kitűnően bánik a sokszínű színészi eszközökkel. Az értelmetlen szöveg és a cselekmény hiánya ellenére is érdekes tud maradni a néző számára, mivel a felmerülő témák mellett a színészi játék is hirtelen és szélsőségesen változó, ami meglepő lehet a néző számára.

A harmadik jelenetben megérkezik a Martin (szintén gyakori angol vezetéknév) házaspár, akiket Mary, a szolgálólány azonnal leszid a késésért. Az abszurd drámának szintén fontos jellemzője a társadalmi osztályok hiánya. Így lehetséges, hogy a szereplők a lehető legszabadabban nyilvánítsák ki mondanivalójukat, és ezzel úgy idéznek elő valószerűtlen helyzetet, hogy az nem bontja meg a jelenet egységét, valamint a nézőt is elgondolkodtatja azon, hogy mi az abszurditás forrása. Ez az önreflexió fontos részét képezheti a mű által esetlegesen kiváltott katarzisnak.

A negyedik jelenet elején a Martin házaspár szenvtelenül eljátssza, hogy nem ismerik egymást. Csak fokozatosan döbbennek rá, hogy férj és feleség, mintha régen nem látták volna egymást. Miután rájönnek, hogy kik is ők valójában (még mindig monoton hangon), egymás karjaiba dőlve elalszanak. A közönség ekkorra már bőven hozzászokhatott ehhez a szintű abszurditáshoz, így az nem is szorul magyarázatra.

Ezzel szemben az ötödik jelenet azzal kezdődik, hogy Mary újból a nézőkhöz beszélve, a részletek boncolgatásával arra jut, hogy összeesküvés van a háttérben, és rávilágít a valóságra. Mary ezekkel a kiszólásokkal egyben bevonja a közönséget a darabba, és jelzi, hogy a cselekmény felett áll, és a szolgálólány szerepe csak álca (ebben az esetben el is hangzik, hogy ő Sherlock Holmes).

A hatodik jelenetben a falióra az eddigieknél is indokolatlanabbul viselkedik, és a Martin házaspár elfelejti a meg nem történteket.

A hetedik jelenetben megérkezik a Smith házaspár, akik üdvözlik a vendégeket, majd ők is felelősségre vonják Martinékat a késés miatt (azóta már aludtak is!). Ezután hosszú kínos csend következik, hümmögéssel tarkítva. Ami után a vendégségekből jól ismerhető tökéletesen irreleváns, de legalább semleges téma veszi kezdetét. Amikor ez már fenntarthatatlannak bizonyul, Mrs. Smith megkéri Martinékat, hogy meséljenek valami érdekeset, mire azok elkezdenek vitatkozni azon, hogy elmeséljenek-e valamit. Érzékelhető, hogy itt már semmi szerepe nincs az eddig történteknek, mint eddig is, a jelenetek különálló szerkezeti egységekként szerepelnek. Ezután kiderül, hogy a történet, amit nagy vonakodás után elmesélnek Martinék, tökéletesen hétköznapi jelenet, de mindenki úgy viselkedik, mintha valami különlegesség lenne. Nem kétséges, hogy ez is a modorosság kritikája, ami felhívja a figyelmet hétköznapi társalgásaink ürességére, és ezáltal életünk ürességére is. Ezután csengetnek, de amikor kimegy valaki, hogy ajtót nyisson, nem áll ott senki. Ezt eljátsszák egy párszor, mire már hitüket vesztik abban, hogy tényleg csöngetnek-e. Az ügy kapcsán a társaság két félre bomlik, akik elméleti alapon vitatkoznak arról, hogy vajon kinek lehet igaza a csengetésekről. Ez utalás lehet a társadalom könnyű megoszthatóságára, s az elméletek haszontalanságára és értelmetlenségére a gyakorlatban. Ez abból is látszik, hogy a sokadik csengetéskor kimegy Mr. Smith, és valóban, ott áll a tűzoltóparancsnok.

A nyolcadik jelenetben mindenki elpanaszolja a baját a tűzoltónak, mintha valamiféle döntőbíró volna, el is hangzik, hogy egy jó tűzoltó gyóntatópap is, azaz egy felsőbb hatalom szolgálatában végzi kötelességét. Az is kiderül, hogy a parancsnok mindenhova benéz, hátha örömére talál egy kis tűzet. El is panaszolja, hogy milyen kevés a munkája tűz hiányában. Ebből is kitűnik, hogy a nézőpontok függvényében az értékrend is megváltozik. Ezután a tűzoltó közkívánatra valóban megtörtént meséket mond, melyek első hallásra állatmesék, de a megszokottakkal ellentétben nincsen semmi értelmük, nem vonható le tanulság belőlük. Ezek a bugyuta, értelmetlen vagy egyszerűen követhetetlen és ellentmondásos történetek egymás után hangzanak el, és a végére mindenki beszáll a beszélgetésbe, ami egyre összefüggéstelenebbé válik. A nézőnek ekkor már éreznie kell, hogy a káosz felé közelednek, és egyre jobban elgondolkodtatja az inkonzisztens cselekmény, mert nem kockáztathatja meg, hogy a darab valóban nemes egyszerűséggel értelmetlen és bugyuta. Persze lehetnek olyanok is a közönségben, akik ekkorra már elvesztették türelmüket vagy feladták az események figyelemmel követését. A jelenet végén érdekes módon elhangzik Mr. Smith szájából, hogy a falióra rosszul jár, s hogy “az ellentmondás ördöge dolgozik benne”. Azaz a szereplők tudatában vannak világuk irracionalitásának, de mégsem foglalkoztatja őket ez. Inkább játékosok maradnak ebben a szabályok nélküli világban.

A kilencedik jelenetben egymásra talál a tűzoltó és Mary. Mr. és Mrs. Smith illetlenségnek találja Mary megjelenését, míg Martinék folyamatosan kommentálnak. Bár nem monológokat mondanak a szereplők, hiszen valamelyest egymásra és a történésekre reagálnak, mégis érezhető a beszélők közötti hatalmas távolság, az empátia teljes hiánya. Az eddigiekben a formalitás pont ezt kívánta leplezni, és csak néha-néha bukkanhatott fel olyasmi, ami kívül esik a standard témakörökön. Ebben a jelenetben viszont a szerelmesek találkozásának klasszikus motívuma van kifacsarva.

A tizedik jelenetben teljes természetességgel megbeszélik a Mary által elszavalt verset. A tűzoltó idillinek találja a világot, melyben minden ég, habár nem világos, hogy itt a szerelem tüzéről, vagy tárgyak elégéséről van szó, mivel a társalgásban a metaforikus és a konkrét jelentés összemosódik. Ez az alapelv alkalmazható az abszurd teljes műfajára. Sohasem tudható teljes bizonyossággal, hogy egy cselekmény pontosan hogyan értelemezendő. A műben itt hangzik el először és utoljára a kopasz énekesnő, ráadásul úgy, mint a Kopasz énekesnő (habár a nagybetűt nehéz eljátszani színpadon). A tűzoltó érdeklődik felőle, a válasz: “Ugyanolyan a frizurája, mint máskor.” A mondatnak kiemelt jelentőséget tulajdoníthatunk a cím miatt. Talán arra vonatkozik az utalás, hogy amilyen véletlenszerű minden, olyan a mű címe is. Ha mégsem tekintjük pusztán a véletlen játékának, azt is mondhatjuk, hogy ez a rész valamelyest összefoglalja a művet, hiszen van benne meglepetés, tartalmatlanság, formalitás és távolságtartás. Emellett én úgy gondolom, hogy a műnek szinte bármely része kiemelhető volna ilyen alapon, hiszen amennyire más tematikájúak az egyes jelenetek, annyira egységes is a mű randomitásában.

Az utolsó jelenetben még az eddigiekhez képest is szokatlan dolog történik, Ionesonak ezzel a bátor húzással sikerül az egész művön keresztül fokozni a hangulatot, hogy ne veszítse el a nézők figyelmét. A tűzoltó már eltávozott, és a megmaradt szereplők az eddigieknél is összefüggéstelenebbül kezdenek el beszélni. Az elhangzó mondatok leginkább közmondásszerűek, de nem azok. Később ez a tendencia sem fedezhető fel. Személyes kedvencem: “Hol egy monofizita pap? Össze akarom házasítani a szobalányunkkal.” Egy látszólag véletlenszerű szünet után hosszú ideges csend következik, majd folytatják a beszédet. Egyre rövidebb, gyerekversszerű társalgás veszi kezdetét, míg végül már csak hangok, szótagok maradnak. A mű látszólag egy gyerekes mondat kórusban ismételgetésével zárul, de aztán újrakezdődik. Immáron Martinékkal Smithék helyében, ami megerősíti, hogy a szereplők személye a mű szempontjából tökéletesen lényegtelen.

Végül összefoglalva, értelmezés gyanánt: Ionesco ezzel a darabbal társadalmi problémákra próbálja felhívni a figyelmet, amiket talán észre sem vennénk, ha nem hívnák fel rá figyelmünket. Ezek nem olyan evidensen ártalmasak, mint más problémák, de belegondolva pont ezek a problémák azok, melyek emberi mivoltunk és identitásunk lényegét érintik olyan mélyen és olyan pusztítóan, melyről már felelőtlenség nem tudomást venni.


This is literature mind-fuck.

2014. december 26., péntek

1004

Magas- és popkultúra a Breaking Bad c. sorozatban

A Breaking Bad (magyarul Totál szívás, de mivel ez a fordítás egyáltalán nem tükrözi az eredetit1, a későbbiekben nem ezt használom) 2008-2013-ig futó TV-sorozat, amely számos elismerést kapott. Fő témája egy rákos kémiatanár, aki metamfetamin főzéssel akarja fedezni orvosi kezelésének költségeit. Ebből aztán számos konfliktus adódik, amelyek során végigkövethetjük a főhőst, amint teljesen átalakul személyisége és értékrendje. Az esszében azt fogom tárgyalni, hogy ebben a sorozatban milyen formában jelenik meg a magas- és a popkultúra, és milyen interferenciák figyelhetők meg a kettő között. Ehhez először röviden jellemzem a magas- és popkultúra fogalmát. Magaskultúra: gondolkodásra késztet, új nézőpontot ad, szembesít a világgal. Popkultúra: sematikus, megszokott, ingerdús, kielégíti a fogyasztói igényeket (szórakoztatás, kultúrális élmény)2.
Először tekintsük át a popkultúra megjelenését a sorozatban. Sok olyan sematikus és népszerű figurát találunk a filmben, mely kielégíti feltételeinket. Walter White középosztálybeli családapa egy családban, ahol mindenkinek megvan a saját gondja. Jesse Pinkman fiatal drogos, akinek vakvágányra futott az élete.  A film sok foglalkozást jelenít meg, így a nézők könnyen azonosulhatnak ezekkel a szerepekkel. Azaz a szereplők önmagukban könnyen megítélhetőek. Például ott vannak a Salamanca fivérek, akik tökéletesen beleillenek a hidegvérű bérgyilkos kategóriájába, ráadásul bevett gyilkolási eszközük a balta. Általában elmondható, hogy miután Walter beszáll a kristály bizniszbe, a konfliktusok gyakorta véres jelenetekbe torkollnak. Ez az egyik legerősebb populáris vonal a történetben. A trágár beszéd igen gyakori és a szereplők karakterének fontos részét képezheti3. Megismerhetünk különféle bűnözőtípusokat, melyek egyértelműen a gonosz archetípusát testesítik meg. Jesse küzd a szenvedélyével, neki is drukkolhatnak a nézők. Számos intertextuális utalás van a filmben4, melyeknek egy része a popkultúra része, például amikor a két pénzszállítással megbízott férfi megfürdőzik a pénzhegyekben, ahogy Donald kacsa is a Kacsamesékben. Mivel a film a mexikói határ közelében játszódik, sok a mexikói szereplő, ami megalapozza a sztereotípiák erős használatát.
A magaskultúra megjelenésére is számos példát találhatunk. Ha a teljes sorozatot összegezzük, például arra a rég ismert, de mindig elgondolkodtató következtetésre juthatunk, hogy “a pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve”. Végigkísérhetjük Walter személyiségfejlődését és döntéseit, és bár arra jutunk, hogy döntései általában megalapozottak, sőt bölcsek, mégis szemtanúi lehetünk lassú, de biztos bukásának. Fontos, hogy Walter saját hite szerint mindent a családja érdekében tesz. A már említett intertextuális utalások jelentős része széleskörű műveltséget feltételez. Például a kémia témája utalás lehet a “better living through chemistry” frázisra, amelyet valamelyest kiforgatva használ, hiszen a film során romba dől minden, ami emberileg fontos. A sorozat ugyancsak rendszeresen állítja szembe a nézőt nehéz morális kérdésekkel.  Ezek legfőképpen akkor kerülnek elő, mikor emberi életekről döntenek a szereplök. A legtöbb filmmel ellentétben, itt nem egyértelmű az, hogy kinek az életben maradása vagy halála morálisan optimális. Egy olyan, gengszter filmekből ismerős helyzettel találjuk szemben magunkat, ahol a feszültségek olyan szorosan kötik a szereplőket, hogy ez a feszültség sokszor csak egy-egy szereplő kiiktatásával feloldható. Ennek végül az a következménye, hogy egy idő után magunk sem vagyunk biztosak abban, hogy a jó oldalon állunk. Walterral kezdetben csak szimpatizálni lehet, és a szimpátiát a film végig fenntartja, viszont eközben Walter az alvilág ura lesz, és a néző azt érezheti, hogy lassan, de biztosan maga is erkölcsileg gyengült. Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tesz fel a Breaking Bad. 
Meg kell említeni, hogy vannak elemek, amelyek mindkét kategóriába besorolhatók. A sorozatban megjelenik például Gus Fring, aki az egyik legnagyobb metamfetamin terjesztő a régióban, és kezdetben szimpatikus figura, aki sikerre vitte az életét. Viszont fokozatosan feltárul előttünk, hogy Gus egy őrült, pszichopata főgonosz típus. Gus az utolsó előtti évad végén meghal. Halála egyrészt nagyon látványos, és kiérdemelt (“a gonosz elnyeri méltó büntetését”), másrészt olyan finom utalások is vannak benne, mint hogy arcának csak egyik fele robban le, ezzel utalva kétszínűségére. Szintén ellentmondásos személyiség Hank Schrader, aki elsőre egy merész és népszerű ügynök a drogrendészetnél, klausztrofób, ennek ellenére  mindig lifttel megy, hogy ez ne derüljön ki. 
Bár a TV-sorozatok alapvetően a populáris műfajhoz tartoznak, ahol az akció, románc és közhelyek kapják a főszerepet, a Breaking Bad-ről mégis elmondható, hogy sokszor gondolkodásra bírja az embert azáltal, hogy a közhelyek közé valós tartalmat csempész. Vannak, akik szerint kifejezetten filozófikus a mű5.
1 - http://entertainment.time.com/2013/09/23/breaking-bad-what-does-that-phrase-actually-mean
2 - http://filmdzsungel.blog.hu/2009/03/14/tomegkultura_magaskultura
3 - https://www.youtube.com/watch?v=WVR476WHmR8
4 - http://www.ew.com/ew/gallery/0,,20302134_20740205_30027899,00.html#30027906
5 - http://www.amazon.com/Breaking-Bad-Philosophy-through-Chemistry/dp/0812697642


My first drawing in 2015.

2014. december 25., csütörtök

1003

I've also had to write some essays. I'm gonna share them with you.


Casual stuff. And a bit of extra.

2014. december 24., szerda

1002

It's getting cold out there.


It's Orsi's goldfish, some awkward puns, and Str.

2014. december 23., kedd

1001

I have a whole lot of stuff to do.


This is the sketch of the painting.

2014. december 22., hétfő

1000

Virtualitás és „valóság”

Amikor elolvastam a versenykiírást, rögtön tudtam, hogy milyen pályamunkát akarok beadni.

Megragadta a figyelmemet egy mondat a pályázat kiírásában, miszerint a valóság fogalmával tisztában vagyunk, s a virtualitás az, ami magyarázatra szorul. Ezzel én szélsőségesen nem értek egyet, így olyan munkát akartam készíteni, mely némileg rácáfol az állításra. A következőkben megpróbálom kifejteni, miért.

Épp arra szeretnék rávilágítani munkámmal, hogy a valóság és a virtualitás egy és ugyanaz. Az ember perspektívájából az érzékelt valóság A valóság. Ezzel szemben érzékszerveink is csak gépek, ahogy agyunk is egy komplex számítógép, mely képes feldolgozni és értelmezni (sokszor helytelenül) a kapott információkat. Ha lebontjuk az agyat, illetve egy processzort (a számítógép számítási egységét) működési egységeire (neuronok és tranzisztorok), szemléletessé tehetjük a hasonlóságot.

Ezt tettem munkámban, melyben egymás mellett van megfestve (vízfesték és golyóstoll) egy neuron és egy processzor tranzisztoráról készült pásztázó elektronmikroszkópos felvétel. Az elektronmikroszkópia éles, részletgazdag, de fekete-fehér képvilággal rendelkezik, ezért a használt színek önkényesek. A színezés megpróbálja érzékeltetni a rendszer dinamizmusát, a körvonalak esendőségét. Egy könnyed és színes háttérmintával töltöttem ki a teret, mely tükrözi a gépi és emberi "gondolkodáshoz" kapcsolt asszociációinkat, hogy ezzel is erősítsem a kép vizuális hatását.

Ebben a kombinációban számos hasonlóság és eltérés megtalálható mindenféle szempontból, ezért esett erre a választásom. Elsődleges célja az, hogy felhívja a figyelmet világunk anyagi mivoltára, arra, hogy nem vagyunk többek, sem kevesebbek mint minden más, azaz anyag, matéria. Természetesen a kép nem akarja ezt az álláspontot rákényszeríteni a nézőre, de mindenképpen provokatív, gondolkodásra késztető hivatott lenni.

Kicsit jobban kifejtve a témát, kétségtelen, hogy az emberi agy és a számítógép processzora között számtalan lényeges különbség van. Egyetlen neuron is jóval komplexebb jelfeldolgozási egység, mint egy tranzisztor. Ezen túl az agy nem egy olyan merev rendszer, mint a processzor, vagy akár mint a teljes számítógép (hiszen az agy nem csak egy számítási egység, memóriát és rengeteg egyéb "alkatrészt" foglal magában). Az agy egy hihetetlenül komplex és plasztikus rendszer, melyben sejtek milliárdjai serkentéssel, gátlással és egymás támogatásával hozzák létre a egészt, amely szinte valószínűtlen megbízhatósággal és teljesítménnyel képes működni jó esetben sok évtizeden keresztül.

A munka ezzel egy időben felvet egy másik rettentően fontos kérdést is. Mi az eredete ezeknek a gépeknek? Mi az ok-okozati összefüggés a kép két fele között? Persze, hiszen a processzor az emberi agy szellemi terméke. Ez fordítva biztosan nem volna lehetséges. Miért? Ha a processzorra ránéz valaki, azt láthatja, hogy rendkívül logikusan van felépítve, szabályos, takarékos az anyaghasználatban, ahogy az ötletgazdagságban is. Ez persze nem baj. A processzor pontosan azt teszi, amit elvárunk tőle. Ezzel szemben az agy az evolúció, sok millió év szelekciós nyomásának és mutációjának eredménye. Semmilyen észérv nem szól a mellett, hogy pont olyan legyen az agy, amilyen. Mégis így alakult. Persze valójában ahány élőlény, annyiféle idegrendszer. Nem szabad elfelejteni, hogy a természetben minden egyenlő. Nem a fejlettség vagy a komplexitás szintje szabja meg egy élőlény értékét. Az élővilág egyetlen mérvadó mértékegységet ismer, melyben kifejezhető egy életforma értéke, és ez a létezés. Ha valami létezik, az annyit jelent, hogy kiállta az évmilliók próbáját, és ez már elégséges.

Most, hogy ilyen messzire jutottunk az eredeti témától, én arra lennék kíváncsi, hogy a jövőbeli befogadónak mi jut majd eszébe erről a képről.

És hogy másoknak mi jutott eszébe a versenykiírásról.


This is my painting for the Drawing and Visual Culture OKTV. Sorry for the Hungarian text.

2014. december 21., vasárnap

0999

0999!!!


This is the original one for Orsi.

2014. december 20., szombat

0998

I would like to make something special for the 1000th entry but I have no idea what I should make.


HOHOHO.

2014. december 19., péntek

0997

I don't know what to say it's almost the 1000th entry.


This is kind of what I've drawn to Orsi's postcard. I will upload the actual one because it's better.

2014. december 18., csütörtök

0996

I've also received a skate from Orsi and a huge tablet of chocolate. And also the possibility of coaching her brother. I'm so happy.


And this is a huge leap over the lot of flowers. Blahhhh.

2014. december 17., szerda

2014. december 16., kedd

0994

After this we went to ice skate with Angéla, Adél and Irwing, the Chinese guy who studies in Finland. But in fact we haven't ice skated because it was closed. So we just hung around in the city going to pubs and the Parliament and this kind of stuff. We've ate Turkish and Chinese food and also the good old chimney cake.


Illatos hunyor (Helleborus odorus).

2014. december 15., hétfő

0993

We've also planned to make a class Christmas after party but then we've just went to a bunch of pubs but nothing special have happened.


Pirítógyökér (Tamus communis).

2014. december 14., vasárnap

0992

After that I've also had to install Schubi's gift from the class. It was a disco ball and I had to make a hole in the ceiling of his loo because we've put the disco ball there. Also a picture of the class onto the wall. During the process Schubi was out of the house. When it was ready to be showed Schubi was told to find his gift. He was wandering around in the house, had not got a clue. Finally he went into the toilet and found a disco. Needless to say, he was amazed.


Magyar kikerics (Colchicum hungaricum).

2014. december 13., szombat

0991

Then we gave each other the gifts. First one was Orsi.  And it just went like this. In a fucking circle though it wasn't necessary. Csülesz gave me a very nice Christmas jumper then I gave Orsi my mysterious package. She was happy indeed.


Jerikói lonc (Lonicera caprifolia).

2014. december 12., péntek

0990

Schubi has made us a lot of great food. Chilly beans, letcho and heart stew. I've eaten too much of them for sure.


Lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum).

2014. december 11., csütörtök

0989

The last day of school has come. I had the easel in pieces and walked to the school with it. After the last lesson (and after the 7 final papers we had to take that last week) everyone went to Schubi's flat. I walked there with BDR, it was an exceptionally shiny day.


Mecseki zergevirág (Doronicum orientale).

2014. december 10., szerda

0988

I've also burnt a goldfish on it. And finally lacked it.


Majomkosbor (Orchis simia).

2014. december 9., kedd

0987

So I've started to make it. Sometime I will upload a drawing of it. For sure. I sawed the pieces sitting on the floor. I felt like a fucking Japanese carpenter master. Not when I fucked up the drilling.


Tartós szegfű (Dianthus diutinus).

2014. december 8., hétfő

0986

I've bought everything for the easel. Now I will just have to make it.


Tornai vértő (Onosma tornensis).

2014. december 7., vasárnap

0985

I've thought of a bunch of things but Arató helped me to decide that I will make an easel for her.


Fehéres csüdfű (Astragalus vesicarius subsp. albidus).

2014. december 6., szombat

0984

For example I have to give the class-christmas gift to Orsi.


Magyar nőszirom (Iris aphylla subsp. hungarica).

2014. december 5., péntek

0983

I have no idea what else could I tell you, though I have done a lot of shit in the past month.


Magyar gurgolya (Seseli leucospermum).

2014. december 4., csütörtök

0982

I'm 16th at the Biology OKTV (1st round)!


Pilisi len (Linum dolomiticum).

2014. december 3., szerda

0981

I've rather come home to my brother who just came home from England and I hadn't met him for a long time.


Magyar kökörcsin (Pulsatilla flavescens, P. hungarica).

2014. december 2., kedd

0980

Unfortunately I couldn't enjoy the prom after party because it was a piece of shit. I've rather come home.


I've drawn a lot of flowers. This is called the magyarföldi husáng (Ferula sadleriana).

2014. december 1., hétfő

0979

I also had my prom. It was surprisingly entertaining. It was a true success.


Some imaginary plant.

2014. november 30., vasárnap

0978

The performance was way better than last time. Especially me.


Mental hygiene = brainwash. (I will might reproduce that digitally.)

2014. november 29., szombat

0977

My next week was really challenging. On Friday I had the play and the day after my prom. So I was quite busy that week.


Very fucking artistic.

2014. november 28., péntek

0976

On the second day I woke up at 5 am. I felt totally sober, although later I realized that my limbic system (LTP, decision making) still didn't work properly. I ate my free breakfast then went to the big auditory hall and held a short speak about neuroscience as a research student. I don't remember a lot about what have happened there but later they said it was good. Fine.


What an interesting media lesson it was. *sigh*

2014. november 27., csütörtök

0975

On the first day we'have registered, than went to a hotel and ate some of Marci's kratom, so we were a bit sedated on the first lectures. Then we went home to smoke up but it turned out that kratom and pot interfere so we've got way too wasted to go to the gala that night. We've just laid there with the impaired consciousness of our body unable to work properly.


Aleksandr Isayevich Solzhenitsyn

2014. november 26., szerda

0974

The next important thing is that I went to Szeged to the Szent-Györgyi Science Academy. I went with Lavró, Somogyi and Marci. We had a lot of free meals and were in a four star hotel.


Dat loo.

2014. november 25., kedd

0973

Maybe I should start with my biology OKTV score, which is the best in my school. Cool.


We've started to learn plants.

2014. november 24., hétfő

2014. november 23., vasárnap

0971

Today I went to a rehearsal where I made coffee with a napkin. After that I went to a meeting with these Reform Jewish people and from Dor Hadas. It was pretty boring.


Just as always.

2014. november 22., szombat

0970

Today I went to Evelyne where I repaired a couple of  things and chatted a bit then went to Sim Shalom, where this Israeli-American rabbi made the services and it was pretty nostalgic since Kutz had the same kind of services. After that I've talked with a bunch of old friends, I went home where it turned out that I've got exactly 120 points for the biology OKTV, which is really nice after all.


Some literature class stuff.

2014. november 21., péntek

0969

Every Friday is a fucking Friday. But this Friday I've modeled a neuron at KOKI. Maybe I will upload it sometime.


Some more filthy animals.

2014. november 20., csütörtök

0968

TODAY is biology OKTV time! Actually it turned out pretty well in my opinion. I've already counted my points and my estimation is 122-2(copying mistakes)=120 points, which would be really nice in regard of the 90 points required for the second round. I'm so excited to find out my actual score.


Some nasty invertebrates.

2014. november 19., szerda

0967

I will definitely have to learn history. SHIT SHIT SHIT FUCK SHIT Pardon.


Great expressions. And a bit of apoptosis at the top.

2014. november 18., kedd

0966

We had to write something for literature class, here it is:

Én, Tonio Kröger

„-a megismerés átkától és a teremtés kínjától mentesen élni, érezni, létezni boldog közönségességben. Újrakezdeni? De hát nem érne semmit. Ugyanúgy lenne megint minden - minden úgy történne ismét, ahogy történt. Mert vannak, akik szükségszerűen tévútra jutnak, mivel számukra egyáltalán nincs is igaz ösvény.”
Minek a sok felesleges bánat? A kétségek, melyek egy életen át elkísérhetnek? Miért törekedne bárki a különcségre? Mások elvárásainak megfelelni annyit tesz manapság, mint amit mindenki sugároz felénk: önmagunk kibontakoztatása, a retrospekcióra törekvés, hogy megismerjük önmagunkat, és a bennünk szunnyadó potenciált. Egyedinek lenni könnyű. Mindenki egyedi. Mindenki művész. Mindenki beleszól és mindenki elfogad. Kispolgárnak lenni bűn. Megvetendő. A kispolgár a köz szolgája. Csak egy szolga. De mi mások vagyunk, mi csak magunkat szolgáljuk. Önmagunk szolgái vagyunk.
Miközben ülök a padban és a tekintetem irányát próbálom úgy kontrollálni, hogy az valamilyen célt szolgáljon, megfordul a fejemben, hogy nekem az ég egy adta világon semmi keresnivalóm nincs itt. Az emberek, akik körülvesznek, akik beszélnek hozzám, mind idegenek. Mit tehetnék, hogy megszabaduljak innen? Próbáltam már önmagamba fordulni, de ahhoz előbb tudnom kéne, hogy ki, vagy mi vagyok én. Egy test, egy gondolat. Miben különbözöm az üvegen túl, a fáról lehulló falevéltől? Ezt a kérdést számtalanféleképpen meg tudnám válaszolni helyesen, de egyik válasz sem ragadná meg a kérdés esszenciáját. Talán a kérdés a rossz. Talán mindegy is, hogy ki vagyok én és kik a többiek, vagy az, hogy a falevél ül a padban, vagy én zuhanok az ablak túlsó felén. 
Amit biztosra vehetek, hogy boldog vagyok. Boldog vagyok, mert valamilyen különös oknál fogva mégiscsak tudom, hogy ülök a padban. Tudom, hogy nem számít mit teszek, hogy hol, ki és mi vagyok. Sokat tanultam. Azt tanultam, hogy nem érdemes. Nem érdemes gondolkodni, nem érdemes tenni és legfőbbképpen nem érdemes ellenállni. Minél többet tudok, annál bizonyosabb vagyok mindebben. Szemernyi kétségem sincs a céltalanságot illetően. Viszont ha ez tényleg így van - ha minden jelentéktelen - akkor aggódnom sem érdemes. Nyugodtan átadhatom magamat a boldogságnak. A kirekesztettség, befogadottság, egyediség és közönségesség örömének. A boldogtalanság senkinek sem jó, így hát ha már úgysem tehetünk semmi értelmeset, legalább örüljünk. A hidegnek és melegnek, az örömnek és a bánatnak. A kéjnek és a fájdalomnak, az életnek, s a halálnak.
Ronald Melzack skót terriereket nevelt. Egy kis kalickában, egyedül nőttek föl. Az így tartott állatok jó egészségnek örvendtek, és tökéletesen közömbösek voltak mindenféle zavaró tényezőre. Ezek az állatok tűrték a fájdalmat, békések, nyugodtak voltak, jó kooperációs készséggel rendelkeztek. Akár azt is mondhatnánk, hogy a kezdeti ingerszegény környezet hatására, számukra bármiféle inger örömöt okozott. Nevezhetők egyszerűnek, vagy butának, de ezek a kutyák valójában sztoikus taoistáknak lettek nevelve. Bár nem saját akaratukból, tudtukon kívül, de a boldogság útját járták. Lehet, hogy a skót terrierek csak ezen az ösvényen találhatják meg a mennyek országát.
„Igen, úgy van most is, mint akkor volt, és Tonio Kröger boldog, úgy, mint akkor, mert a szíve él. De mi volt lelkében az egész idő alatt, míg az lett belőle, ami most? Dermedtség; sivárság; jég; és szellem! És művészet!”


Thomas Mann.

2014. november 17., hétfő

0965

The three main outcomes of today: I can open .oib files with Fiji, I've seated the chemistry OKTV and there's an extremely small chance of me getting into the next round and finally I pretty much liked the rehearsal. Oh yes, and my parents will leave town tomorrow for a day. That's it.


Stuff.

2014. november 16., vasárnap

0964

I have to learn Ibolya again. Next performance will be on the 5th of December.


Truly gr8.

2014. november 15., szombat

2014. november 14., péntek

0962

I've written this short essay for my English teacher:

Argumentative essay

Thesis statement: People used to think that the family played an important role in society, but times have changed and now the family is much less important.

The role of families are changing, therefore it is natural that people became interested in the topic of family and the world wide tendencies about its place in our culture. Since this statement cannot be refused, this will form the basis of this essay.

In my point of view, families nowadays are just as important as they used to be. The concept of family is just as old as our society. This is the smallest and most stable form of a community ever existed and it has obvious advantages in terms of single and genetic interests (evolutionary benefits). It is true that the role of family members is constantly changing through time and space but it is undoubtable that this type of community exists in every part of the World due to its essential role in people’s lives.

Some may say that the classical type of family will become extinct, although it is still a very popular sort of collective. If this were so, I still would not consider it as a decrease in the importance of family, since other sorts of family can be just as good as traditional ones (families with separated -, gay -, non-married parents).

In conclusion, I strongly believe in the timeless importance of family as it is such a fundamental unit of society.


Paul Celan.

2014. november 13., csütörtök

0961

I've got 74 percent at the English OKTV so at least I've got a chance of getting into the semi-final.


This is a drawing of the inner ear from Szenthágotai's Functional Anatomy.

2014. november 12., szerda

0960

I written this abstract for the Szent-Györgyi stuff:

Hajnal Benjámin vagyok, a budapesti ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnázium végzős tanulója. Tanulmányaimat a Semmelweis Egyetem általános orvosi karán szeretném folytatni, de addig is kíváncsiságom kielégítése végett a kutató diákok mozgalmán keresztül, a Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Intézetében tanulok, hogy aztán értékes kutatói munkát végezhessek. Kissé kacifántos úton, de végül eljutottam Gulyás Attila csoportjába, ahol főként elektrofiziológiával, ezen belül is a hippokampuszbeli gátló idegsejtekkel foglalkozunk, és azzal, hogy ezeknek kóros működése hogyan vezethet epileptikus rohamok kialakulásához. A csoport foglalkozik a különböző típusú gátló idegsejtek matematikai modellezésével, illetve hálózat-modellezéssel is. Ha megtaláljuk egy bizonyos típusú idegsejt jellemző tüzelési mintázatát, az nem csak a modellezésben segíthet, de például megkönnyítheti az adott sejttípus későbbi felismerését is. A méréseket általában egér agyszeletéből, egyes neuronokból elektródával (patch clamp) végezzük. Ez az eljárás lehetővé teszi, hogy mesterségesen megváltoztassuk a membránpotenciált, ezzel vizsgálva az egyes sejtek jelintegrációját élettani és patológiás (drogokkal modellezett) körülmények között. A különböző típusú gátló idegsejtek megkülönböztetését sejttípusra jellemző fehérjék szelektív fluoreszcens festésével érjük el. A csoport foglalkozik ezeknek az idegsejteknek a térbeli modellezésével is, ehhez konfokális mikroszkópiát használunk. A hippokampusznak kulcsszerepe van az emlékek rövidtávúból hosszútávú memóriába való átírásában (Long Term Potentiation). Ezt a tanuló működést a hippokampuszban mérhető éles hullámok (sharp-wave ripples) kísérik. Ebből a hálózatszintű aktivitásból szokott kialakulni az a kóros módon alulszabályozott idegi működés, melyet epilepsziának hívunk. Azt feltételezzük, hogy a hippokampuszban található gátló idegsejtek sokfélesége nagyban hozzájárul az egyenletes idegi gátlás kialakításához, és az ebben a rendszerben bekövetkezett változások kiváltó okai lehetnek az epileptikus rohamoknak. A csoport egyik fő célja, hogy közelebb jusson ahhoz, hogyan tud ugyanaz a hálózat ilyen változatos aktivitást (gamma-, théta-, éles hullámok) mutatni.

It's kind of OK.


Surprise, bitch!