2012. június 30., szombat

0095

 Annyira jó volt lenn Füreden. Minden jobban alakult, mint ahogyan számítottam rá. Lementünk, megcsináltam a felső lakást, aztán lent aludtam a kiságyon, amin bár nem tudtam aludni, de azért még ez sem zavart. Nagyon kíváncsi voltam rá, hogy milyen lesz a hét, tényleg nagyon izgatott voltam.



Szóval ez a kacsás rajz és a belőle készült, digitálisan színezett verzió. A festményt még be kell fejezni.

2012. június 29., péntek

0094

Sokáig voltam a Balatonon és mindjárt megyek tovább az MKE-s kémiatáborba, szóval nincs sok időm bejegyzéseket írni ide. Azonban megpróbálok friss maradni, és feltenni (például most) mindenféle hülyeséget. Amennyit módomban áll (illetve annál kevesebbet).


Hát igen. Ez valóban egy közhely. Ahogy manapság emlegetni szokták, mém/meme. De hát nincs jobb ötletem (pontosabban van, de még nem akarom elhasználni), szóval ez van. Aki ismeri a Krisnás históriát, az (talán) érteni fogja.

2012. június 28., csütörtök

0093

Megyünk Balcsiraaaaaaaaaaaaaaaaaa!


Ez pedig egy rendhagyó, de annál rosszabb perspektívagyakorlat.

2012. június 27., szerda

0091

Ennyire futotta mára...


2012. június 26., kedd

0092

Ha minden igaz, megcsináltam nagyjából a bicót, szóval most már nyugodt szívvel róhatom az utakat.


Azt pedig sajnos kénytelen vagyok bevallani, hogy a blogot egy kicsit hanyagolom mostanában, de azért ne haragudjatok (a statisztikák szerint gyakorlatilag nem létező) olvasóim. Ez egy kb. egy évvel ezelőtti tanulmányi lapom.

2012. június 25., hétfő

0090

A mai nap csodás volt. Az egyik osztálytársammal voltunk biciklizni. Egész nap. Meg is áztunk. Alaposan. Zuglóból mentünk ki Szentendrére. A visszaút felénél ki is lyukadt a hátsó kerekem egy kapocs miatt. Szóval kb. 5 kilométeren keresztül, csuromvizesen toltam a biciklit az esőben a sáros Duna-parton. Igazán élvezetes volt. Tényleg.


Ez a rajz pedig az egyik vérfagyasztó irodalomóra eredménye.

2012. június 24., vasárnap

2012. június 23., szombat

2012. június 22., péntek

2012. június 21., csütörtök

0086

Cukor pofiiiiiiiiiii ^^


2012. június 20., szerda

0085

A mai napom is legalább olyan volt mint a többi, azzal a különbséggel, hogy ma bicajoztam is.


Ez pedig egy nagyon romantikus kép egy Bugacpusztán futkosó kisgyermekről.

2012. június 19., kedd

0084

Képzeljétek annyira unatkoztam, hogy csináltam egy feszületet ^^


2012. június 18., hétfő

0083

Igazából most egy hétig semmi sem fog történni velem, úgyhogy ide nem is írok túl sokat. Viszont tegnap megígértem, hogy befejezem a mondandómat. Szóval a csirkék közé dobtam a gyíkot. Az egyik csirke rögtön felugrott, és a csőrével elkapta a kis ficánkolót. Ezután azt akinél a gyík volt, a többi tyúk azonnal megrohamozta, hogy elvegyék tőle. Egyik-másik még meg is búbolta. Aztán a nagy tömegben az egyik kiszedte a másik csőréből, és mint aki semmiről sem tud, szépen halkan kisétált a tömegből. Persze nem tudta sokáig titkolni, hogy nála van, és amint egy észrevette, a többi is rányomult, és körbe-körbe kergették szerencsétlent. Ez volt egy darabig, miközben egyik csirkétől a másikhoz került a gyík. Aztán olyan is történt, hogy nem sikerült olyan könnyen kikapni a csőrből a gyíkot, amikor is húzták egy darabig, majd a holttest szétszakadt a két csőr között, és a társaság két részre bomlott, akik az egyik és akik a másik gyíkrészlettel rendelkező csirkét üldözték. Ez is így ment egy darabig, amíg olyan kis részekre szedték szegényt, míg már gyorsan le tudták nyelni a darabkákat, és amikor már egy testrész sem volt szem előtt, mindegyik csirke lenyugodott, és élték tovább az életüket. Ebből az egészből én három fontos következtetést tudtam levonni:
  1. A háziasított csirkékben is maradéktalanul ott van a vadászösztön
  2. Erős hierarchia van az ólban
  3. Az amerikai foci gyakorlatilag ugyanígy zajlik, egyszerűen kísérteties a hasonlóság




Ezt meg csak úgy. Remélem nem kell leírnom...

2012. június 17., vasárnap

0082

Ez a tanya, teljesen beleszerettem. Életemben először fejtem fincsi tejecskét, és a tábortűz mellett a csillagok alatt aludtam, a síri csendben. Csodás volt. Felülmúlhatatlan. Valamint a környezet egy nagyszerű etimológiai kísérletre is lehetőséget nyújtott. Tudniillik sok volt a gyík. És a csirkék szeretik a gyíkot. Hát én fel is gyorsítottam a természet törvényeinek működését azzal, hogy bedobtam kb. 10 csirke közé egy gyíkot. Hogy mi történt? Majd holnap leírom...


Ez meg csak egy olyan izé

2012. június 16., szombat

0081

Itten vagyon a folytatás.



2012. június 15., péntek

0080

Ennyi vagy tanév!



Második kép egy kicsit megspékelve, a következő bejegyzésben folyt. köv.

2012. június 14., csütörtök

2012. június 13., szerda

0078

MIÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉRT???


2012. június 12., kedd

0077

Még EGY nap... ááááááááááááááááááááááááááááááá


2012. június 11., hétfő

2012. június 10., vasárnap

0075

UFO vagyok. Egy ŐRÜLT ufo.


2012. június 9., szombat

0074

Többet KELL tanulnom.


Oh mily sanyarú. Bucifej. Kockafej. Ala matekóra.

2012. június 8., péntek

0073

Hát semmi. Mostanában elvárható lesz tőlem, hogy egész nap semmit se csináljak. Bár sutyiban segítettem apámnak, de csak halkan. És beszélgettünk róla, hogy milyen hasznosak is valójában ezek a nem hivatásos lomelszállítók. Ha lenne egy kis módszertanuk, akkor egészen professzionális, és a társadalom számára hasznos vállalkozást tudnának alapítani. De asszem erre még várni kell.


Ez meg egy kis kési. Igazán csodálatos, hogy ilyen semmitmondó rajzokat tudok rajzolni. De amint mondottam is, most ilyen vagyok. Nem tudok mit tenni ellene, de nem is akarok.

2012. június 7., csütörtök

0072

Mivel egész nap a földrajz tételeket dolgoztam ki, konkrétan semmi nem történt.
Ez pedig annyira inspiráló volt, hogy rögtön ki is nyomtam ide ezt a csodás csendéletet,amit még jó(óóó) régen csináltam.

2012. június 6., szerda

0071

Ezennel bejelentem, hogy az iskola (a földrajz vizsga kivételével) erre az idényre letudva!

Ez meg egy kis dialógus a rajzfüzetemből... A szöveg:

+Ki maga?
-Az most nem fontos.
+De...
-Rossz hírt hoztam.
+Mi? De hát ki maga?
-A férje meghalt.
+(sír)
-Semmi baj, nyugodjon meg. Baleset volt.
+De most mi lesz velem?
-Én majd vigyázok magácskára.

2012. június 5., kedd

0070

Már félig megfestettem a kacsás képet. Oly jó. Egyébként pedig holnaptól VAKÁCIÓ.


Ez pedig egy nagyon egyszerű, nagyon rossz minőségű, unalmas kép. Csakhogy a formámat hozzam. Azért a saját füst effektre érdemes felfigyelni.

2012. június 4., hétfő

0069

A felvilágosodás emlékére:


A nagy, boldog, füves szörny

2012. június 3., vasárnap

0068

A sorok közötti olvashatóság igen csak rossz, és nagy háttértudás kell a tartalom megértéséhez. Nem ajánlom senkinek. Én próbálkoztam könnyebbé tenni, de azt hiszem Palotai tanár úr segítségére lesz szükségem ahhoz, hogy könnyítsek magamon. A többi pedig óhatatlanul ki fog derülni (legalább is számomra).


Ez egy olyan önarckép, ami nem az arcomat ábrázolja. És még ellenzik az abortuszt...

2012. június 2., szombat

0067

Ma inkább csöndben maradok, és igazán mélyen magamba fordulok, hogy kicsit jobban megismerhessem a világot magamon keresztül. És hogy le tudjam festeni a "squicky ducky guard"-omat egy óriási vászonra, hiperrealistán. Azt hiszem, hogy ezt a mai bejegyzést, és azt a tanulási folyamatot, amin átesek, csak azok értik majd meg, akik a sorok között is tudnak olvasni.
Ennek a képnek meg magamban, de csak nagyon halkan azt a címet adnám, hogy "Don't worry, be happy". Ami igazán mély filozófiát tartalmaz. Hihihi hahaha. Már sokszor gondolkodtam azon, hogy posztoljam-e, de hát ez a játék kivárásra megy...

2012. június 1., péntek

0066

A napom csodás volt, derűs mint az izé. nyelvtan óra alatt kimentünk fagyizni, de én úgy fagyiztam, hogy nem ettem fagyit. Csak a fagyizó előtt, a lépcsőn ültem. Melengetett a Rézi, a szervezetem biztos sok D-vitaminhoz jutott. Eközben én csak ültem becsukott szemekkel a lépcsőn, és annak örömére, hogy végre semmit sem tudok csinálni, teljesen leblokkoltam az agyamat, és élveztem a szabadságot. Aztán rám esett egy darab vakolat. Nem néztem fel. Jóindulatúan azt gondoltam, hogy az osztálytársaim basztatnak. Aztán rám esett még egy, és hallottam, hogy valaki odaszól, hogy menjek onnan, mert esik a vakolat. Én meg arra gondoltam, hogy "Na ne mondd" meg arra, hogy "Talán ha nem sétálgatnál a tetőn, akkor nem esne rám az a rohadt vakolat". Mindeközben elég sokan kinézték belőlem, hogy be vagyok szívva. Ez elég általános jelenség nálam. Mármint az, hogy akkor is beszívottnak néznek, ha nem vagyok az. Úgy értem csak akkor, mivel soha nem voltam még beszívva, de sokan néztek már beszívottnak. Más nem igazán történt. Még mindig várom a nyarat mint a cuccost, de annál talán még jobban is. Szóval hajrá én!



Ez az egyik osztálytársamnak a feje, ami az egyik történelem óra folytán, tisztázatlan körülmények között bekerült a fejgyűjteményembe. A fej mellett lévő rögzítő szerelvény azoknak szól, akiknek túl gyönge a fantáziájuk ahhoz, hogy elképzeljék, miként is van ez az ormótlanul nehéz fej, egy vertikális talapzatra rögzítve.