2012. december 31., hétfő

0279

Azt a paszta. / Az tapaszta. / Aztapaszta.



Csak nehogy megizzadjak.

2012. december 30., vasárnap

0278

A mai egy rövid nap volt annak ellenére, hogy sok mindent csináltam. Először is megírtam a szorgalmi történelem esszét Cromwellről, mivel nem állok valami fényesen történelemből. Ezután elmentünk a nagypapámhoz, ahol együtt ebédelt a család a nővéremmel együtt, aki újév alkalmából eljött Londonból, ahol egyébként dolgozik. Elmesélte, hogy milyen jó hely London, és hogy az, hogy visszalátogatott, csak megerősítette abban, hogy jó döntés volt elmenni. Viszont sajnos nekem korábban el kellett mennem a családi együttlétről, mint neki, mivel ma színjátszós találka is volt. Ilyenkor összejön a Salát Anna féle társaság apraja-nagyja és együtt múlatjuk az időt. Ezalatt sor került egyes jelenetek bemutatására a veterán tagoknak, és egy kis kritikát is kaptunk... Nagyjából ez történt ma, habár még a húsz angol szóval nem végeztem, szóval még azzal is kell foglalkoznom.



Génmódosított doodle egerentyű digitális Moleskineben.

2012. december 29., szombat

0277

Ma elsősorban takarítottam. Ez a nagy büdös helyzet. Méghozzá azért, mert jött hozzánk az anyám barátnője családostul. Ez minden évben így szokásos. Nagyon menő volt... És kaptam egy egészen részletes anatómiakönyvet, aminek most örülök.



Egészen rákattantam erre a doodle-özésre.

2012. december 28., péntek

0276

Kicsit sokat aludtam, de aztán elmentem próbálni, majd összefutottam a bátyámmal és az osztálytársaival, akikkel elmentünk kocsmázni. Ennyi év után jó volt megbeszélni, hogy ki mit csinál mostanság. Összességében kellemes kis nap volt. Az is felmerült bennem, hogy a mi osztályunkat is össze lehetne gyűjteni. Izgalmas volna.


Még egy kellemes kis drapéria gyenge felbontásban.

2012. december 27., csütörtök

0275

Ma jutottam el odáig, hogy nem akarok már több könyvet elhozni a nagymamáéktól. Itthon elfogyott a hely. Egyébként gyorsan meg kéne tanulnom a szövegemet, mert holnap du. 2-kor kihallgatás lesz. Ezen kívül persze a kémia tételekkel is haladni kell, mert azok sem tanulják meg magukat. Szóval lesz épp elég dolgom.


Egy kis drapéria. Kicsit olyan, mint valami hegycsúcs. Vagy mint egy mobiltelefont tartó kéz. Hát nem érdekes?

2012. december 26., szerda

0274

A mai napom többé-kevésbé haszontalan volt, alig csináltam valamit. Szörnyű, hogy a szünetben hogy eltunyul az ember. Bár annak örülök, hogy tegnap este ma hajnalban be tudtam fejezni az osztálytársamtól kapott könyvet. És annak is, hogy viszonylag sokat foglalkoztam Billy és Mamus szövegével. A könyvről még annyit, hogy sajnos nem egy komoly dolog (nem túl tudományos, nincsenek benne források, bibliográfia), ennek ellenére volt benne egy pár számomra is érdekes gondolat. Mindenesetre az elmondható róla, hogy aki eddig nem olvasott hasonló témájú könyvet, annak is könnyen érthető és szemléletformáló lehet, amivel azt hiszem a szerző el is érte a célját. Egy teljesen másik dolog: nem emlékszem írtam-e már a WOYO-ról. Ez egy angol szókincsfejlesztő könyv, elég alap szinten. Egyszer nekikezdtem, de egy idő után meguntam. Túl sok időt kellett rászánni. Viszont a szavak nagyon jók benne, ezért fogtam magam, és kiszótáraztam egy "text" fájlba. Ezután importáltam őket az Ankiba (korábbi bejegyzés az Ankival kapcsolatban), és már itt is vagyunk. Most ezzel a módszerrel tanulom a szavakat, meglehetősen sikeresen. Napi húsz új szót tanulok, és ennek a kiváló SRS rendszernek köszönhetően (igazából az SRS-ben már benne van, hogy rendszer) nem is felejtem el őket. Az persze nem biztos, hogy a használatuk is olyan könnyedén fog menni mint a memorizálásuk, de az biztos, hogy ez már félsiker. Remélem, hogy ettől a típusú tanulástól már nemfog olyan gyorsan elmenni a kedvem.


Ez az első félíves rajzom. Bizony, bizony. Ezért is ilyen ramaty. De hát ez van. Nincs mit tenni, a múltat fel kell vállalni, főleg ha minden nap le kell tenni valami újat az asztalra fel kell tölteni valami újat a netre.

2012. december 25., kedd

0273

Milyen szép is ez a karácsony. Lehet takarítani, tanulni, készülni a kémiavizsgára... és utánanézni a szcientológusoknak. Hogyan lehet valami ennyire rossz - kérdezem magamtól? Hogy tudják ezek a gecik így átbaszni az emberek fejét? Ez nem normális. Akit érdekel a szcientológus téma, annak ajánlom figyelmébe ezt a filmet. Persze ez úgy a legérdekesebb, ha az ember utánanéz a wikipédián, más weboldalakon és főként a szcientológusok weboldalán. És így... szóval nem jó ez így. És ami viszont eszembe jutott (és nem csak nekem), az hogy a reformáció előtt a katolikus egyház ugyanilyen kis geci volt (most sem rajongok értük, de azért érződik a különbség a két műfaj között). Nem véletlen, hogy nekik is tellett óriási palotákra, ahogyan ma a szcientológusoknak. A katolikus egyház is csak azért tart itt, mert megragadtak a középkorban... mert nem gondolom, hogy ezen kívül sokban különböznének a szcientológusoktól.



Újabb doodle. Rókica. Kipróbáltam, milyen Moleskine-be rajzolni. Nem is olyan nagy durranás (persze ezt csak szívatásból mondom, igazából csak digitálisan rávetítettem a rókámat egy internetről letöltött Moleskine lapra - ami eléggé látszik is).

2012. december 24., hétfő

0272

Befejeztem a Kórtan c. könyvet. Jópofa volt. Ennek ellenére még mindig legalább négy könyvet olvasok párhuzamosan, de inkább ötöt. Szerencsémre a digitális kötetek lehetőséget adnak rá, hogy ne kelljen megjegyezni hol tartott az ember, így akár hónapok múltán is gond nélkül elővehető egy könyv.


Alig több, mint az előző.

2012. december 23., vasárnap

0271

A mai nap. Képzeljétek mit kaptam karácsonyra! Az anyukám vett nekem csirkeszívet, hogy felboncolhassam (aztán persze megegyük a húslevesben). Annyira csodálatos volt felismerni a szív különböző részeit: a pitvarokat, kamrákat, billentyűket, szemölcsöket, ínhúrokat, ereket,  szívsövényt, szívburkot, a koronaereket és egyébként is nagyszerű volt különböző metszeteket készíteni a szívekből. Kiváló nap volt ez a mai!


Ez meg egy koponya.

2012. december 22., szombat

0270

Annyira sok, érdekes, jó könyv van, hogy alig tudok válogatni a kendermagban. Olyan szerencsésnek érzem magam, hogy gyakorlatilag felesleges könyveket vásárolnom, mert a nagyszüleimnél minden könyv meg van. Mindig amikor eljövök, kiválogatom a nekem tetsző könyveket az átláthatatlan kupiból, és hazaviszem őket, hogy aztán én legyek a legjobb... Úgy ám!


Elnézést az újabb igénytelen doodle-ért.

2012. december 21., péntek

0269

Annyi dolgot csinálhatnék. Teljesen odáig vagyok.


Kezdeménynek látszó.

2012. december 20., csütörtök

0268

Sok volt, de jó volt. Kelés:04:30 Tanulás:04:30-07:00 Készülődés:07:00-07:30 Indulás:07:30 Utazás:07:30-07:50 Szórakázás:07:50-08:00 Féléves témazáró történelemdolgozat:08:00-08:45 Többi óra (szünetekkel): 08:45-13:00 Partizán lányok vs. fiúk:13:00-13:45 Móka-kacagás:13:45-14:15 Tanár úrékhoz menés:14:15-14:45 Karácsonyi buli:14:45-17:30 Utazás:17:30-18:00 Krav-maga:18:00-19:30 Zsidulás:19:30-21:00 Utazás:21:00-21:15 Csicsikálás:21:15-00:00 Tudniillik eztán már holnap van, ez a bejegyzés pedig kizárólag az eszményi mára (ami igazából tegnap, hiszen ma már holnap van) vonatkozik.


Szekrényfejű úri fiú, páncélozott unikornisfej, szerszámok és bicikli, csontsovány térdeplő csákó.

2012. december 19., szerda

0267

Itt az ideje, hogy írjak a megmozdulásokról. Bizony. Egész Magyarországon az iskolák elé álltak a diákok, akik szeretnének továbbtanulni.  Nálunk is, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskolában. A nagyszünetben kimentünk a Thököly útra, és egy élő lánccal felhívtuk magunkra és a problémánkra az emberek figyelmét. Én is ott álltam, büszkén arra, hogy sokan voltak akik drukkoltak nekünk és arra is, hogy a féléves témazáró kémiadolgozatom előtt 5 perccel még képes vagyok valami sokkal fontosabbért tenni.


Ez pedig egy rajzocska.

2012. december 18., kedd

0266

Buccintsunk egy nagyot a régi idők emlékére.


Van ilyen.

2012. december 17., hétfő

0265

Szabadság! Ó, édes szabadság!


Két osztálytárs, irodalomórán.

2012. december 16., vasárnap

0264

Most kezdem érezni a tanulás súlyát a sűrű hétköznapok forgatagában. Vasárnap. Hogy én milyen kurva gyakorlatias vagyok... Na szóval minden faszán fog menni. Ez a lényeg. Minden. Egészen pontosan fogalmazva. Persze a könyvek sem semmik. Nem hát! A legviccesebb a nyelvtan tankönyv, amit doga után egy elektromos kézi fúró segítségével részlegesen megsemmisítettünk egy pár osztálytársammal. Átfúrtuk Ciceró fejét. Aki amúgy nem egészen vágom mit keres egy nyelvtan tankönyvben. A legpoénabb dolog, amit abban a könyvben láttam, az a nyelvhasználati koordináta-rendszer. Na az megér egy külön bejegyzést.


Vasárnap szórványos érzékszervek várható.

2012. december 15., szombat

0263

Jó cucc ez a szombati tanítás. Meg van a varázsa a 35 perces óráknak és 10 perces szüneteknek. Utána 2-3 óra szerelés (fúrás, csavarozás, szabás, tűzés) az osztály javára. Mindig is reméltem, hogy a szaktudásom valamikor az iskola javára lesz, és lőn! Most már teljesen kigyógyultam a náthámból, szóval könnyű az élet. Annak ellenére, hogy jövő héten féléves témazárót írunk kémiából és töriből és mellékesen még matekból is írunk egy kisebb témazárót.


Még nincs vége.

2012. december 14., péntek

0262

Ma téptünk... Azaz ma volt a Társadalmi Érzékenyítő Program (TÉP), ami miatt elmaradtak a tanítási óráink. Viszont cserébe egy meglehetősen unalmas és értelmetlen cuccal kellet foglalkoznunk egész nap, ami ráadásul még - ahogy utólag kiderült - igen fárasztó is volt. Az első részletben szociopoliztunk, a másodikban pedig a prostitúcióról volt szó... Persze talán mondanom sem kell, hogy vajmi keveset (szart se') ért az egész. Ráadásul én már láttam azt a filmet, amit ott néztünk a prostitúcióról. Szóval mondhatni, hogy az egész tanítási napból annyit profitáltam, hogy nem történt semmi kifejezetten rossz. E mellet megkaptam a német nyelvű anatómiakönyv sorozat 4. és 6. kötetét is, aminek nagyon örülök. Persze utánanéztem, és az egész fent van az archive.org-on.


Mit tettem?

2012. december 13., csütörtök

0261

Most már szerencsémre egészen jól vagyok. Ha minden jól megy, holnap fel is tudom majd szerelni az osztályba a tablók kitűzésének helyet adó deszkákat a falra. Mindez nagy örömmel tölt el. Még mindig nagyon bele vagyok zúgva a flashcardos programokba, ezen belül is az Ankiba. Ha valakit érdekelne, hogy mi is ez az Anki, nemes egyszerűsséggel csak kattintson ide


Hát ez meg egy olyan izé.

2012. december 12., szerda

0260

Nahát, nahát. Úgy érzem gyógyulófélben vagyok. Micsoda remek hír! A nyelvtandolgozatot elhalasztották, így ma csak biológiából írtunk. Holnap lesz történelem- és kémiadolgozat.


Ezt még valamikor réges-régen rajzoltam félívesben.

2012. december 11., kedd

0259

Az a helyzet, hogy KIBASZOTTUL NÁTHÁS VAGYOK! Ezen kívül minden oké. Persze kénytelen vagyok iskolába járni, hogy megírhassam a KIBASZOTT DOLGOZATOKAT, de valahogy ki fogom húzni huszadikáig.


Megérkeztek az első futuristák.

2012. december 10., hétfő

0258

Jajjj te kis PUCUS-MUCUS, MUCIKA!



Nagyon bejött ez a Doodle-özés.

2012. december 9., vasárnap

0257

Le fogom fényképezni a futuristákat, és akkor lesznemulass!



Hehehe ellopom a pénzed hehehe.

2012. december 8., szombat

0256

 Voltam Wróbel tanár úrnál. A futurizmust vettük, így hát készültek egymásra rajzolt önarcképek. Majd azokat is feltöltöm, és ha lesz rá időm, ki is festem őket. Addig is tanulom ezerrel a nyelvtant (meg persze kémiát, törit, németet és bioszt).



Hát nem jópofa? Ha érdekel mi ez, nézz rá erre az oldalra.

2012. december 7., péntek

0255

Most alaposan beleástam magam a szókátyás tanulás rejtelmeibe. Ajánlom ezt a videót, ha valakinek esetleg tanulni támadna kedve.


És itt van az utolsó. De holnap megyek a Tanár úrhoz az újabb stílusgyakorlatért, szóval lesz mit feltölteni.

2012. december 6., csütörtök

0254

Csodás, havas nap. Megjött a Mikulás, az anyám kapott egy csomó ajándékot a munkahelyén, és persze ő is mindenkit megajándékozott. Nálunk persze nem szokás a Mikulás, tehát családon belül nem volt nagy ajándékozás, de a Mama csokijait megehettük a bátyámmal. A pólóban-mászkálós projektet még nyomom és folyamatosan próbálok utánajárni a hideg fiziológiás hatásainak. Én eddig semmilyen negatív hatását nem tapasztaltam, és még a doktornő is támogatta amit csinálok. Persze családon belül még mindig nem rajonganak azért amit csinálok. Persze nem csak annak örülök, hogy sikerül "legyőznöm" a természet erőit (ami persze igazából pont fordítva helyes, hiszen azok próbálják legyőzni, akik védekeznek ellene, én inkább próbálok együtt élni vele) és ezáltal még egészségesebbé is válok, ráadásul nem is fázom (!), hanem annak is, hogy ezzel sikerül felkeltenem az emberek figyelmét (nem, nem gondolom, hogy feltűnési viszketegségem van) és talán ők is elgondolkodnak rajta, hogy minek az a sok ruha, ha a szervezetünk úgy van "tervezve" (helyesebben: úgy alakult ki), hogy bírja a hideget, ráadásul ettől ellenállóbbá is válik. Remélem nem fogok buktatót találni az elméletemben, mert már sokat kerestem, de nem találtam olyat, ami eltántorítana. A tudomány is mellettem áll. Amúgy valójában nem hackelték meg Rózsa oldalát, csak csináltak egy .com-os oldalt, amibe bevágták a .hu-s oldalt utánzó .gif-et, egy felirattal. Azért jópofa.


És már majdnem vége.

2012. december 5., szerda

0253

Nagyon érdekes dolgok történnek mostanában. Nem arra gondolok, hogy meghackelték Hoffmann Rózsa oldalát. Hanem olyasmikre, mint például, hogy előreláthatóan nem csak Billyt, hanem Mamust is én fogom játszani a darabban. Persze az iskolában is elég zűrös lesz a december. Huszadikáig van tanítás, addig még össz-vissz nyolc dolgozatot írunk. Szóval sűrűsödnek a dolgok, tanulni kell ezerrel. Röhricht doktornénitől pedig kaptam ajándékba két csodálatos, 1919-es kiadású német nyelvű anatómia könyvet, aminek remélem még nagy hasznát fogom venni. Ráadásul lehet, hogy még kapok ráadást.


Ez pedig már majdnem az utolsó. Mondjuk úgy, hogy a hatodik.

2012. december 4., kedd

0252

Uhh... Kemény volt az iskola. Nyelvtanórán Győri mackó megsértődött, és hallgatott egy nagyot. Az az igazság, hogy eddig ez volt a legérdekesebb nyelvtanórám. Jegyzetet is készítettem a hallgatásról. Majd azt is felteszem.


Még van egy pár. De azért nem kell megijedni.

2012. december 3., hétfő

0251

Jut eszembe. Meglettek az igazolványaim. Ahogy az lenni szokott, ott voltak ahol kerestem őket, csak nagyon elbújtak.


És még mindig. Nagyon praktikus, mert nem kell megírnom hozzá a címkéket, csak kimásolom az előző bejegyzésből.

2012. december 2., vasárnap

0250

Szép volt a szalagavató. Ott táncolt a bátyám is. Egészen jól táncolt. Csináltam képeket. Pocsékok lettek.


És a szűkbeszédű első rész után itt jön a szintén szűkbeszédű második.

2012. december 1., szombat

0249

Benedek és a számítástechnika

Volt egyszer egy Benedek,
Sosem látott még Mac-et.
Nem is tudta Benedek,
Milyenek az egerek.
Feketék, fehérek, tarkák,
Meg ne fogd az egér drótját.
Nem tudta ezt Benedek,
Csak bámulta az eget.

Ez jutott eszembe ma reggel, miközben álldogáltam a hálószobában, és néztem, ahogy a levegőben szálló porszemeken megcsillan a kis szögben érkező, de annál erőteljesebb (és sárgás színezetű) napsugár.


Megérkezett a sorozat második példánya. Gondolhatnátok, ő Benedek, de ő Benjámin. Persze az egyszerűség kedvéért mondhatjuk azt, hogy Beni, és ezzel minden problémánk tova is szállt.

2012. november 30., péntek

0248

Az imént olvastam Krizbó blogját. Érdekes az utolsó bejegyzés, amiben a végső formáról ír. Pontosabban ezen a témán tanakodik. És még érdekesebbnek találtam, amit az első hozzászóló írt:

"...Végső dolgok? Az evolúció ezzel próbálkozik, sőt, a fizikában, az egész világegyetem működésében minden erre törekszik, az egyensúlyra, a nyugalmi állapotra, a tökéletesre - de mindig be csúszik egy kis hiba, és minden múlandó, ezért minden pusztul, így ez az állapot nem érhető el. Vagy mégis, és ekkor lyukadunk ki az isten-kérdéshez...."

Az elejéről meg a végéről lecsippentettem, ami nem tartozik szorosan a témához, a végén még ott hagytam az Istenes részt, talán az még hozzátartozik a lényegi mondanivalóhoz, ha érdekel az egész, megtaláljátok a bejegyzésnél. Én pedig nem tudtam megállni, hogy ne fejtsem ki a véleményemet erről a témáról, mert elég élesen eltér a másik hozzászólóétól:

"...én nem gondolom, hogy minden a minimalizmusra törekszik. Sőt! Úgy gondolom, hogy a legpraktikusabb nem mindig a legegyszerűbb. Lásd: természet. Persze a természet sem tökéletes, de azért nem rossz, és nem hiszem, hogy praktikusabbak lennének a kocka alakú, csapágyazott kerekes állatok. Máskülönben talán olyanok lennének... És persze a jó öreg entrópia is érti a dolgát. Lehet, hogy külső behatások nélkül a föld is egy sima felületű gömb lenne. De jelen helyzetben jobban megéri neki rücskös, egyenetlen felületű golyóbisnak lenni. Tehát nem lehet elvonatkoztatni a környezettől, amikor ilyen "minimális" vagy végső, tovább nem egyszerűsíthető formákról (vagy bármi egyébről van szó). Mert attól, hogy matematikailag egyszerűbb leírni, még nem biztos, hogy tényleg az a legegyszerűbb...."

Tehát ez az én véleményem. Tulajdonképpen ezzel a minimális (és ebből kifolyólag "végső") fogalmát másképp definiálom. Ezek szerint nem az a minimális, amit a legkönnyebb meghatározni, hanem az, ami a legkönnyebben fenntartható.


Itt látható szerény nem annyira szerény személyem egy expresszionista stílusgyakorlat eredményeként.

2012. november 29., csütörtök

0247

Nem igaz. Nem lehet igaz, hogy ennyi jó dolog történik velem egy nap, és pont most kell lelomboznia egy ilyen kis faszságnak. Tök menő volt a napom, szkandereztem, kötelet másztam, annyit röhögtem, hogy elzsibbadt az oldalam, jó sokszor hasbavágtak, kondiztam és most hazaérek, eszem egy jót, majd ráébredek, hogy nincs meg az igazolvány-gyűjteményem. Szörnyű. Ráadásul szentül hiszem, hogy itt van valahol. De mi van ha nem? Akkor mi a faszom lesz? Ha valami jófej találja meg, visszaszolgáltatja. Ha meg nem, akkor nekem annyi. Hiszen az igazolványaim nélkül nem is létezem. Egy senki vagyok. Egy szellem. Egy számkivetett. Mit fogok mondani ha valaki megkérdezi a nevemet? Azt, hogy Hajnal Benjámin Zoltánnak hívnak. Na de ki fogja ezt elhinni nekem, ha nincsenek nálam a papírjaim? Végem van, mint a botnak.


Igazán semmiség.

2012. november 28., szerda

0246

Megmentettem egy csöppnyi kismadarat. Berepült a terembe németórán, a plafonnak ütközött, majd lezuhant a földre. Én voltam, aki odament, megfogta és kivitte az épületből. Mivel nap végén nem találtam ott, ahova leraktam, naivan hiszek benne, hogy semmi baja nem esett.


Ennek egy részletét már régebben kiraktam, de mivel még mindig nem sikerült lefényképeznem az expresszionista stílusgyakorlatokat, ez van.

2012. november 27., kedd

0245

Egyrészt: későn reagálok, de csúnya dolgok történnek az országban. Persze mondhatnám mindig mindenhol. De akkor is. (Ezzel elsősorban a parlamenti zsidózásokra célzok.)

Másrészt: most nézem Géczy Gábor előadását. Biztosra veszem, hogy nagyon intelligens ember... De amiket beszél, az röhejes! És egyre többekre jellemző ez a (nem is tudom milyen) felfogás. Persze szép dolog ismerni és számon tartani a letűnt korok szemléleteit. De miért kell visszafejlődni? Úgy beszél ez az ember, mintha nem hinné el, amivel maga is foglalkozik. Nem hisz a számokban. Nem hisz a kutatásokban. Az igen csak labilis spekulációiban hisz. Ennyi. A földanyában. Persze. Ha művészetről beszélne, megengedhetné magának. De itt komoly társadalmi kérdésekről van szó! Majd ha egy kicsit kiműveli magát közgazdaságtanból és pszichológiából, akkor újra meghallgatom. (Nem mintha én annyira agyon lennék művelve, csak hiszek benne, hogy a dolgok nem véletlenül vannak úgy ahogy, azaz a radikális változtató szándék ritkán megalapozható.) 


Még egy kicsit húzom az igát.

2012. november 26., hétfő

0244

Nehéz az élet. Ja nem. Mégsem. Az a helyzet, hogy egyelőre nem érzem túl nehéznek. Elvagyok, mint a befőtt, ahogy mondani szokták. Persze németórák nélkül szebb lenne az élet, de hát mit lehet mit tenni.Hisz eleve nincs a cápáknak fülük eleve.


Folytatás a filctollas sorozathoz és elővezetés az újabb stílusgyakorlathoz.

2012. november 25., vasárnap

0243

Még mindig minden szép és jó. A színjátszóba érkeztek nagyon jó emberek, akiknek mindenki nagyon örül. Arra gondoltunk, hogy akár pályázhatnánk is mindenféléért. Most már nagyon úgy néz ki, hogy meglesz a darab! Hurrá!


Egy fasza kar, egy ocsmány láb és néhány fizikaórai jegyzet.

2012. november 24., szombat

0242

Mostanában jól mennek a dolgok. A végén még kíváncsi lesz rám az első számú akasztottam. De azért nem akarnám elbízni magam.


Hát erre igazán nem mondhatom, hogy nagy cucc volna. Inkább olyan kisebb fajtájú.

2012. november 23., péntek

0241

A mentolos PEZ cukorka finom dióval. Utána pedig egy kis lencse alakú, kemény cukorbevonatos csoki. Nagyon finom. Igen.


Súlytalan székek, udvarias fabábuk és csókos szájú űrlények. Ja meg egy fickó, aki zoknival a fején, egy baltát húz maga után.

2012. november 22., csütörtök

0240

Beszélgettem az egyik edzőtársammal... Nyolcadikos. Nem mondom, hogy már most mindenben érett véleménye kéne, hogy legyen... De azért a műveletlenségnek is vannak határai! (És azt hiszem, hogy ő messze a magyar átlag felett van.)


A mogorva bácsik nem nézik jó szemmel a fiatal és tapasztalatlan kistanár gyenge próbálkozásait.
Orr túró - bányászati engedély elfogadva.
Irodalom órán igazán termékeny szoktam lenni.

2012. november 21., szerda

0239

Azt hiszem az előző bejegyzésemben már kiírtam magam.


Semmi különös.

2012. november 20., kedd

0238

YEEF. PARTYTIME! Na szóval. Úgy történt, hogy egész nap a külföldiekkel voltunk, nagyon jót mókáztunk az iskolában, elhangoztak a prezentációk. Az előadók között voltak jobbak, rosszabbak, ahogy ez lenni szokott. Természetesen a mi prezentációnk zseniális volt. Az előadóink között két kiemelkedően jó volt, habár egyik sem tanult előadni. A külföldiek között a finnek azzal értek el külön figyelmet, hogy egyik előadójuk nagyon vicces kedvében volt. A lengyelek pedig egy kis kétszemélyes performansszal kezdték "prezentációjukat". A könnyűvérű svéd lányok nagyon kis halkak voltak, míg az osztrákok megpróbáltak professzionálisan előadni. Az olaszok hosszan, de legalább hangosan beszéltek. A spanyolok pedig azt hiszem nem voltak a helyzet magaslatán. Mikor az előadások véget értek, játszottunk egy kicsit, majd mindenki mehetett a maga dolgára (ez nem teljesen igaz, mivel még volt két óránk, amire bár nem volt kötelező bemennünk, mégis bementünk). Ezután a nyugati pályaudvarnál találkoztunk, azaz hogy találkoztak, mivel én tájékozódtam a vonat felől és a Zugló vasútállomáson szálltam fel. Vecsés előtt kinéztem, és megkérdeztem a kalauzt, nem látott-e egy csapat fiatalt. Erre azt kérdezte, nagyjából mennyit. Mire én, úgy ötvenet. Azt mondta nem, mondtam neki, biztos a vonat másik végében vannak. Na de nem is olyan lényeges, hiszen a Vecsés-kertekalja megállóhelyen találkoztunk a többiekkel. Amikor leszálltam, a kalauz már előre köszönt, hogy itt vannak (s közben mosolyogva a többiekre mutatott). Miután hozzáverődtem a csoporthoz, és végigtrappoltunk Vecsés utcáin, megérkeztünk a buli színhelyére. Mindenki kipakolta amit hozott, előkerültek a finomabbnál finomabb sütik, pogácsák és persze a bor és a vodka is (nem is beszélve a zöldről). Szóval minden ment a maga rendje és módja szerint. Felrakták a zenét, és a színes fényeket, lekapcsolták a vellanyt, és már szabad is volt a pálya az őrjöngéshez. Én felmentem az emeletre, ahova a többiek (az erkélyre) dohányozni és a későbbiekben hányni jártak leginkább. Ott egy darabig beszélgettem a finnekkel, majd ittam egy keveset, elénekeltem a Keserű bordalt, és a Himnuszt egy pár osztálytársammal a finneknek és egy pár olasznak. Minden esetre jó móka volt. Aztán egy idő után kezdtem megunni, lementem a party-központba, ahol a többiek táncoltak, zoknival beleléptem néhány beazonosíthatatlan objektumba, majd megpróbáltam táncolni - sikertelenül - és leültem. Néha támogattam egy-két embert, néztem ahogy a többiek rázzák a seggüket a zenére. Majd arra eszméltem, hogy túl józan vagyok, mert még két feles vodka után sem tudtam elfogadni ezt a magatartást. Szóval amikor már eléggé idegesített az a rengeteg józan gondolat (a különböző negatív megítélései annak az életformának, amit a körülöttem lévők tanúsítanak - különösen felhúztam magam azon, hogy ezek az emberek nem méltányolják eléggé szerencsés helyzetüket és hogy mért van az, hogy a közvélemény az önpusztításnak ezeket a módozatait elfogadja, miközben azt sokan képtelenek megérteni, hogy egy biciklis bukást, vagy a hideget hogyan lehet élvezni - azért látszik, hogy én sem voltam teljesen józan), ami a buli szellemiségétől teljesen idegen, kimentem, és elolvastam pár szemelvényt Démoszthenész szónoklataiból, és miközben hallottam a bentről kiszűrődő muzsikát (vagy mit), azon élvezkedtem, hogy milyen erős a kontraszt ezek között a felemelő írások és a buliknak az állatias és ösztönöket életre keltő hatása között. Egyszer be is nyitott az egyik osztálytársam (aki már eléggé kész volt) és röhögve mondta: "Itt a Beni!" (mivel törökülésben a földön ültem, bamba képpel, azt hihette, hogy már én sem vagyok százas, majd meglátta a kezemben a könyvet) "Ja csak olvas!" És ezzel vissza is ment a jó meleg otthonba, hogy folytathassa tevékenységét. Érdekes volt még, hogy kik dőltek ki: a kis testtömegűek (egy kistermetű, vékony lány végig hányta a folyosót, és két embernek kellett cipelnie), akik addig el voltak tiltva a piától (konkrétan egy osztrák srác egy ivós játéknál egyszerre annyit vedelt, hogy a party hátralévő részét a mosdóban töltötte, mivel nem ismerte kellően az alkohol élettani hatását) és azok akik valamilyen oknál fogva minden alkalmat megragadnak arra, hogy elveszítsék józanságukat (egyik leány osztálytársam a party első fél órájában annyit ivott, hogy a következő három órát a vécékávára dőlve töltötte, majd falfehér arccal kedvesen megnyugtatott minket: "Jól vagyok.") A buli számomra a kályha tüzébe bámulással fejeződött be hajnali egy környékén, mikor is bealudtam. Persze előtte még megnéztem a vonatjáratokat, ki is néztem magamnak egy negyed hatkor induló vonatot (ennek megfelelően hajnali négyre állítottam be a telefonom ébresztőjét, nehogy lekéssem). Fel is keltem hajnali négykor, összepakoltam, ettem-ittam egy kicsit, még végigcsináltam egy anatómiai játékot a mobilomon, majd ötkor elindultam az állomás felé. 05:05-kor már kint  voltam, és volt szerencsém ahhoz, hogy végignézhessem, ahogy egy tehervonat megáll, majd elindul (csodálatos volt). Ezután felszálltam a saját járatomra, és békében-nyugalomban hazatértem, aludtam húsz percet, majd mintha mi sem történt volna, pakoltam a hátizsákomat.


Erről a képről nem írnék sokat, inkább elnézést kérek a bejegyzés első felének talán túlzott terjengősségéért.